императи́в
nounmasculineinanimateuncountablevery rarely used (#31848)
- 1.
imperative
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nom.nominative | императи́в | императи́вы |
| gen.genitive | императи́ва | императи́вов |
| dat.dative | императи́ву | императи́вам |
| acc.accusative | императи́в | императи́вы |
| inst.instrumental | императи́вом | императи́вами |
| prep.prepositional | императи́ве | императи́вах |
Word familyимперати́вPRO
- императи́вimperative
- императи́вныйimperative



















