HomeDictionaryPracticeSettings

бре́кет

nounmasculineinanimatecountablecommon
  • 1.

    brace; orthodontic bracket

    Мне поставили брекеты год назад.

    I got braces a year ago.

Declension

singularplural
nom.nominative

бре́кет

бре́кеты

gen.genitive

бре́кета

бре́кетов

dat.dative

бре́кету

бре́кетам

acc.accusative

бре́кет

бре́кеты

inst.instrumental

бре́кетом

бре́кетами

prep.prepositional

бре́кете

бре́кетах